December 7-18 között a világ szeme Koppenhága felé fordul: a dán fővárosban zajló klímatárgyalásokra szinte a világ minden országából érkeznek állami küldöttségek. A konferencia lehetőséget biztosít a világ vezetői számára, hogy felelősséget vállaljanak, és közös erőfeszítéssel olyan megállapodást hozzanak létre, mellyel megóvhatják Földünk jövőjét a klímaváltozástól.
Az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv, mely napjainkban nemzetközi szinten határozza meg az országok károsanyag-kibocsátási-, valamint csökkentési kötelezettségeit, 2012-ben lejár. Így tehát minél előbb döntést kell hozni a folytatásról; egy olyan új megállapodásról, mely minden eddiginél erősebb kötelezettségvállalást tartalmaz az országok számára.
A pesszimista vélemény szerint nem sok esély van rá, hogy a koppenhágai konferencián megkössék az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátásának csökkentését szabályozó új nemzetközi szerződést, mely a Kiotói Egyezményt váltaná fel. A szerződés helyett várhatóan poltikai keretegyezményt kötnek majd, melyben a fejlett országok elkötelezik magukat az üvegházhatást okozó káros gázok kibocsátásának csökkentése, valamint az országok klímavédelmi erőfeszítéseinek támogatása mellett. A tervek szerint ez a dokumentum lehet az alapja a további tárgyalásoknak, melyek körülbelül egy évet vesznek majd igénybe, s melyek után várhatóan megszületik a Kiotói Egyezményt felváltó új szerződés.
A legnagyobb vita a fejlődő országokat az éghajlatvédelmi harcban és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban támogató alap körül van. A szegényebb országok nehezményezik ugyanis, hogy a károsanyag-kibocsátásban élen járó, fejlett államok nem támogatják őket a lehetőségeikhez mérten. A szegény és a gazdag országok közötti ellentmondás egyelőre oldhatatlannak tűnik. A szegényebb államok azzal érvelnek, hogy a klímaváltozást elsősorban a fejlett országok felgyorsult ipari fejlődése okozta, így tőlük várják a nagyobb erőfeszítéseket is. Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára azonban hangsúlyozta, nagyon meghatározó lenne, hogy a koppenhágai konferencia ne valljon kudarcot, hiszen minél tovább húzódik a megállapodás, annál komolyabb következményekkel kell majd számolnunk.
Akárhogy is, a globális klímakatasztrófa elkerüléséhez az államoknak közös összefogással nagy mértékben csökkenteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. És, ha politikai akaratból van is, ambiciózus elképzelésekből nincs hiány: a Népszabadság Online szerint Barack Obama sokat ígérő vállalásokkal érkezik Koppenhágába: a tervek szerint az Egyesült Államok 2020-ig 17%-kal, 2050-ig pedig 83%-kal csökkenti majd szén-dioxid kibocsátását. Hasonlóképpen a lelkesítő Peking, aki megkerülve a konkrét kötelezettségvállalással járó szerződés aláírását, azt ígéri, hogy 2020-ra 40%-kal leredukálja karbonintezitását.
A klímaváltozás problémája a mi problémánk; azoké, akik csak bérbe kaptuk a Földet rövid életünk éveire. A média, a különböző szakszervezetek és vállalatok, tehát összességében minden ember közös érdeke és felelőssége, hogy tegyen valamit a globális felmelegedés ellen. Az elmúlt években egyre több kezdeményezés születik mind a környezetvédelmi szervezetek, mind a vállalatok részéről.
A Klíma Klub Közhasznú Nonprofit Kft. decemberi faültetési akciójának egyik fő célja volt, hogy felhívja az emberek figyelmét a Koppenhágai Konferenciára. Az ország három különböző pontján összesen 11.000 facsemetét ültettünk el névreszólóan: minden egyes klubtagunk után egyet-egyet. Jövőre folytatódik a Klímaerdő-telepítés; ha Te is szeretnél egy saját fát a Klímaerdőben, nem kell mást tenned, csak regisztrálni a http://klimaklub.hu/ weboldalon!
A Klíma Klub fontosnak tartja a klímaváltozás elleni harc állomásainak nyomon követését. Így, a 2010. február 26-án, a Klíma Klub szervezésében megrendezésre kerülő II. Magyarországi Klímacsúcs egyik központi témája a Koppenhágai Konferencián történő főbb események feldolgozása lesz.
